Blogverseny

Blogverseny

Sziasztok bloghercegnőim! 

Életében először meghívták ezt a blogomat, aminek nagyon örültem. Remélem drukkoltok nekem, mindent bele adok majd!!

Majd jelentkezem a hírekkel

Pá

UI.: Nézzétek meg az új fejezetem amit még ezelőtt írtam!!:)

Első tanítás.....

Szeptember 02.

Este nem nagyon tudtam elaludni, de sikerült még épp hogy időben. Ezért is van az hogy reggel nem hulla fáradtan, hanem kicsit hullaként keltem. Miután meg reggeliztem pizsiben elkezdtem a készülődést. Először a sminkkel kezdtem majd miután sikerült az a hisztis egy perc ami elkerülhetetlen, belenyúltam a szemembe a spirállal, s mind ezek után könnyes puffadt szemmel belenéztem a tükörbe, elég vicces volt.

Befejeztem aztán pedig felöltöztem. Fekete sport melltartóra felvettem egy rózsaszín kosaras trikót, fekete szakított háromnegyedes nadrággal, és fekete rövid szárú tornacipővel, egy-két fekete szegecses karkötő és arany nyaklánc amit nagyon szeretek meg bizsuk. Ja és egy halálfejes csatt a hajamban. Megfésülködtem és boldogan oda mentem apuékhoz. Indulásra készen vettem föl a földről a táskám ami tele volt aggatva kulcstartókkal. Apa kereste a kulcsot, anya valamit keresett a kicsik pedig fáradtan lézengtek a konyhában. Amikor apa meglátta hogy készenállva állok az ajtóban, előkapta a kulcsot az étkező asztalról, leakasztotta a kabátját és elindulhattunk. Végre. 

Beszálltam a kocsiba, és elindultunk a suli felé. Unottan, de görccsel a gyomromban vártam hogy odaérjünk. Mikor megérkeztünk adtam apának egy puszit és kiszálltam a kocsiból. Kivettem a táskám. Vettem egy nagy levegőt, és elindultam a suli felé. Nem ismertem nagyon senkit úgyhogy csak bementem, köszöntem a portásnak, majd beléptem az aulába. Szép nagy térről volt szó, sokan elfértünk benne. Voltak padok és egy-két kósza asztal is. Mivel itt sem találkoztam ismerős arccal, elindultam a lépcső felé. Gondoltam én. Egy kéz ragadta meg a vállamat gyengéden. Megpördültem és Michaellel találtam szembe magam. Kedvesen mosolygott rám amikor üdvözölt.
- Szia! Már nem is köszönsz így első héten?- mosolygott huncut szemekkel.
- Ja nem-mosolyodtam el én is- nem vettelek észre.
- Értem, akkor jó!
Beszélgettünk még egy kicsit, aztán elindultam fölfelé. Elég fárasztó a lépcsőn felmászni kora reggel 7:50-kor. Főleg azért mert a nyár miatt csomó cukros izét ettem és emiatt eltunyultam. De szerintem minden gyerek így van ezzel. Na mindegy majd összeszedem magam (valamikor...).

Megláttam a termünket és nagy erőt véve magamon, bementem. Nyüzsgés volt bent, mindenki beszélgetett valakivel. Persze volt olyan is aki csak ült és pihent a reggeli fáradtságtól a padra dőlve. Leültem a helyemre és körbenéztem. Nem volt mindenki bent úgyhogy még félig üres volt a termünk. Michael is felért 7:55-kor, éppen a jelző csengő előtt. Amikor elhaladt a padom mellett lerakott egy mignont elém. Meglepődve néztem a süteményt. Citromos volt, tele cukormázzal. Az illata is nagyon finom volt. Hátra néztem mielőtt még túl messze került volna tőlem. Amikor megszólaltam megállt.
- Köszi!- mosolyogtam halványan.
- Nincs mit.
- De miért kaptam?
- Ez volt az utolsó a büfében, én nem szeretem úgyhogy neked adom.
- Ó.-néztem a sütire. - Köszi.
- Szívesen.
Mivel már csak pár perc volt hátra nem kezdtem bele, viszont ahogy ott állt, megkívántam. Elővettem a felszerelésem meg a tolltartómat. Sima, egyszerű rózsaszínű tolltartóm volt, teletömve mindenfélével. Ecset,   filc-ecset, filcek, tűfilcek, ceruzák. Mindenféle rajzeszköz amit én szeretek használni. Már mindenki beért a terembe, amikor Mrs. Fielder percre pontosan betoppant a terembe. Mrs. Fielder az irodalom tanárom. Szőke hajában látható pár őszes tincs, de kifejezetten jól áll neki. Nem láttam korábban úgyhogy nem tudom mihez viszonyítani, de biztos vagyok benne hogy mindig is szép nő volt. Elég magas volt magassarkú nélkül is, ennek ellenére azonban most abban jött be. Elit ruhákban járt, biztos sosem hagyja el magát egy pillanatra se.
- Jó napot kívánok!-kezdte.- Anna Fielder vagyok, Önöknek Mrs. Fielder vagy Tanárnő. Tegyék ki a névtáblájukat, és kezdjük is akkor el az órát.
Mindenki kirakta a táblácskáját, ahogy kérte, és el is kezdtük a szépirodalmat.
Véget ért az óra, és majd meg pusztultam azért a mignonért amit Michael nekem adott. Egyből rávetettem magam.  Sally ( a lány aki mellettem ült) felállt miközben megszólított.

- Hű, nagyon éhes lehettél!-mosolygott kedvesen. Felnéztem, és akkor vettem észre hogy be is faltam a felét.

- Ne is mond!- egyenesedtem fel. - Amióta elém rakták azóta nyáladzok érte!- mosolyodtam el.
- Azt megértem!- röhögött fel, majd nézett le rám. - Ezt én is nagyon szeretem. 
- Oh, akkor kérsz belőle?- tartottam felé a már félig megevett, kicsit nyálas roppant gusztusos mignont. :)...
- Nem kérek köszi.- utasította vissza kedvesen. Jó persze én is megértem. Én se kértem volna belőle az tuti.
- Nem jössz ki az udvarra? Mindenki kint van már szinte.- bökött az ajtó felé.
Tényleg kint volt mindenki, legalábbis a teremből kimentek. Nem szerettem volna egyedül bent maradni.
- Jó menjünk!- tápászkodtam ki a padomból. - Te sok mindenkit ismersz?-kérdeztem miközben kiléptünk az ajtón. A hosszú folyosón baktatva elértük a lépcsőt, és lementünk. Lefele könnyebb volt az út mint felfele, de az szerintem szinte mindenkivel így van. Fölfele mindig nehezebb mint lefele.
- Amugy...mi is a neved?- kérdezte pillantásokkal. Nem mert rám nézni, valószínű cikinek tartotta megkérdezni. Nem lepett meg a kérdése, egy új osztály vagyunk nem várhatjuk el mindenkitől hogy tudják a nevünket.
- Lilly!
- Jaa tényleg..- könnyebült meg, hogy nem vettem rossz néven. Rám nézett hálával.
Az udvar ajtajához értünk. Sötét barna nagy faajtók voltak. Mikor kitoltuk őket nyikorogtak egy kicsit, de végül kijutottunk az udvarra. 
Hú...hát rengetegen voltunk! Voltak felsőbb évesek, egyel felettünk lévők, évfolyam társak és alsóbb évesek egyaránt. A fiúk nagyobb évfolyamosokhoz csapódtak, a lányok az évfolyamon belül akadtak még több barátnőre - illetve barátra akadtak (valakinek már is fiúja van!!)- a többiek pedig innen onnan barátkoztak. Mi oda mentünk egy vörös hajú lányhoz. Elbeszélgettünk majd vissza mentünk a terembe. 
Az irodalmat matek követte, majd két angol és egy infó. Aztán tesi. A bemutatkozás után bemelegítés és aztán játék mivel első nap még nem akart minket szétszivatni. Azt mondta "minek, úgy is itt van még az egész év". Komolyan mondom kezd egyre több kedvem lenni a mindennapi tesiórákhoz!...
Miután annak is vége lett haza mehettünk. Elköszöntem Sallytől és elindultam volna hazafele amikor Michael odajött.
- Merre mész?
- Arra.-mutattam a kereszteződés felé.
- Akkor jó egy darabig veled megyek.- mosolygott.
- Oké.- indultunk el egyszerre  a megbeszélt út felé.
egy kis idő elteltével megszólalt.
- Milyen volt az első nap?
- Hát...-kezdtem.- Nekem tetszett. 
- Barátkoztál valakivel?
- Aha egy Sally nevű lánnyal meg egy vörös hajjal akinek azt hiszem Clarisse a neve de nem tudom...-gondolkodtam el egy percre.
- Igen Clarisse!- röhögött fel. - Tényleg jófej, és Sally aranyos de még nem beszélgettem vele.-mosolygott.
- Igen aranyos.-röhögtem én is.
- Nekem is jó napom volt. Na mindegy majd beszélünk itt le kell kanyarodnom. Szia!- adott egy ölelést majd befodult.

Mikor haza értem köszöntem anyuéknak meg a  kicsiknek, aztán levágtam a cuccaimat a szobámba és elterültem az ágyamon. Körül néztem a közösségimen. Egyre többen jelöltek már be. Gépeztem egy kicsit majd rajzolgattam. Vacsora után elköszöntem mindenkitől és elmentem aludni.

Osztályom

Egyik épületből a másikba bolyongtunk, mire végre valahára megérkeztünk. A sétával nincsen bajom, de amikor 40 fokban lépcsőznie kell az embernek,az olyan mintha valami rémálomba csöppentél volna!

Belépve a terembe előbb mindenki körülnézett. Szépnek mondom, de ne vegyétek készpénznek. Ízlés kérdése. Amúgy kékes- fehéres színű falak, rendezett padok (még), normál zöld tábla és egy kósza tanári asztal. Miután mindenki körbe nézett, elkezdődött a versengés a padokért. Akik még időben kapcsoltak, azok már le is ültek (persze a hátsó sorba, nehogy már elöl kéne ülni) aztán kezdődött el a lökdösődés. Michael valahol előrébb volt úgy hogy szét szakadtunk. Sikerült előre furakodnom annyira, hogy lehuppanjak az egyik helyre. Magamhoz húztam a fekete mintás táskám, nehogy rátapossanak. Ajtó felőli ( ami a padból nézve jobbra van) harmadik padba sikeredett leülnöm, ami mellett már egy szöszke csajszi ült. Szőke hajú, ha jól láttam zöldes-kék szemű, szemüveges lány. Nem beszéltem vele, úgyhogy ennyire tudom csak jellemezni. Mire mindenki elhelyezkedett, a tanárnak is sikerült bevergődnie a terembe. Megigazította a ruháját, villantott egy mosolyt, aztán oda sietett a tanári asztalhoz. Michael-t kerestem a szememmel. Meg is találtam. Az ablak felőli padsor, negyedik padjához telepedett le. Észrevette hogy őt nézem, mire mosolyogva intett egyet. Visszaintettem, mire a tanári asztal felé szegeztem a tekintetemet. A tanár a széke mögött állt, csendre várva. Miután mindenki ráfigyelt, s csönd lett, elkezdte a mondókáját.
- Jó napot mindenkinek! A nevem Jeanette Rolls. Egyszerűbben csak Mrs. Rolls. Én leszek az elkövetkezendő négy tanévben az osztály főnökötök. Én fogom nektek a matematikát tanítani. Megpróbálom mindenkiből a legjobbat kihozni.
Na ezen akaratlanul is elmosolyodtam. Elfelejtettem említeni hogy, összesen két szakra vettek fel a gimiben, mivel a többihez vagy nem volt elég pontom, vagy már beteltek. Így sikerült a matek-fizika-angol, illetve a matek-angolra felvenniük. Miután sokkot kaptam, s a síró görcs kerülgetett otthon amikor megláttam, választanom kellett. Vagy megyek a dupla kínzásra, vagyis matek-fizika, vagy elszenvedem magam az emelt szintű matekkal 4 évig. Bármilyen csábító is volt a dupla kínzás, én a matek angolt választottam. A tanár eközben folytatta a mondandóját. Mire befejezte már mindenki a padján döglődött. Felvett valamilyen lapokat a kezébe, beszédre nyitotta a száját.
- Jöjjön a névsor olvasás! Mindenki, aki hallja a nevét álljon föl:
"Adam Curel": ilyenkor, egy "jófésült" izmosnak mondható fiú állt fel, barna hajú nem tudom milyen szemű. Talán zöld...
"Alana Jeanette Monieth": Egy kicsivel teltebb az átlagnál (de tényleg egy kicsivel, nem takart gúny volt) szőke göndör hajú. Kedves lánynak tűnik, de inkább nem tippelek, mert végül még csalódok.
"Daniel Morrel": Fekete hajú, fekete szemű, csöndes fiú.
"Dorien Thomen": Na itt egy picit megakadt a szemem. Egy emo-s fiú állt fel, totál letojva az egészet. Nem ismerem, de úgy érzem jól kijövünk majd egymással.
" Dustin Bruce Gilberton": Egy barna hajú barnás-zöldes szemű, "amerikaifocijátékos" alkatú fiú volt. (tehát izmos és széles váll). Hát persze... Kinek másnak lehetne Dustin a neve mint egy gazdag foci utódnak. Na mindegy inkább nem mondok előítéleteket úgyhogy bocsánat!!!
'' Evelyn Hotterson": egy szemüveges divatos ruhákba öltözött, mosolygó, barna hajú, barna szemű lány volt, akinek egészen szép alakja volt, és fitt. Na ennyi...
" Kelly Georgina McAffloy": ugyanolyan barna haj, sötétebb szemek de barna, egész magas és jó alakja van. Kíváncsi vagyok milyen lesz az osztályban. Azért van tippem....
"Lilly Tiffany Scooter":  khmm... ez én volnék. Sötét barna vállnál, tovább érő frufrus haj, jégkék szemek, erős smink. Felálltam hogy mindenki lásson ( a többiek is ezt tették), majd gyorsan leültem. Isteni volt...
"Lory Launghbad": sötétbarna göndör haj ( szó szerint göndör, nem hullámos, göndör!!!) bő trikó fekete gatya papucs szer cipő.
"Matt Douglas": barna hajú, aranyos srác, zöldeskék szemekkel. 
" Michael Lober": még mindig ugyanolyan, mint ahogy leírtam már egyszer. Barna hajú barna szemű, "helyes" fiú, aranyos srác. Egyetlen ismerős arc...
" Pearl McPandle": nah egy tippikkusss BITCH alkatú lány állt fel aki máris gondolom  a suli legmenőbb diákja...legalábbis kilencedikből. Szőke hullámos haj, kékes-zöld szemek aranyos pofika, hányni való ruhák( számomra).
" Richard Pauleyy": barna felnyírt haj, markáns áll, laza stílus.
" Sally Londersss": a mellettem ülő lány állt fel. Mint már mondtam szőke haj stb stb félénk stílus.
" Tom Coolet": fekete haj normális stílus.
- És akkor ez lenne- állt fel az osztályfőnök, egy kis hatásszünettel- a 9. g.-nézett körül rajtunk büszkeséggel a szemében.
Hát igen, ez lenne az én osztályom... 

 



Ülésrend(ideiglenes):

 




:)

Eleje...

Sziasztok!

Elképzelésem lett arról, hogy mi lenne ha indítanék még egy blogot. Szeretek írni ezért már szinte eldőlt, de azért eltoltam. Addig ameddig el nem jutottam odáig, hogy most jött el az ideje. Azért választottam ezt a témát, mivel mostanában előkerült folytonosan ez a szó. Bevallom őszintén, nekem nagyon tetszik az emo stílus! Elborult egy világ de nagyon érdekes is (ha ezt egy emo-s fiú/lány olvassa nem sértés!) A gondolataik, a kinézetük s minden egyéb. Remélem tetszeni fog, s mentségemre legyen, nem szándékozom senki lelkét megbántani!!

    Olvassátok élvezettel, s sok szeretettel! :)

A nevem Lilly Tifany Scooter. 15 éves vagyok, (majdnem) gimis. Soha nem írtam még naplót, maximum ilyen béna filmekben láttam ilyet. De mindegy. Azt sem értem miért írok magamról egy könyvbe amit, úgyse fog elolvasni senki hiszen NAPLÓ de ez is mindegy. Van egy öcsém meg egy húgom Ceila és Horus. Nagyon szeretem őket, de persze folyton húzom az agyukat. Anya és apa jól megvannak ahhoz képest hogy elváltak, de lehet hogy ez csak álca az igazi érzelmeikre. Még csak 9 éves voltam amikor elváltak, s ezt ki nem mondanám, de nagyon megviselt. Fájt ugyan de azért túléltem. A kicsikkel anya épp akkor volt terhes, szóval együtt maradtunk. Van egy közepesnek mondható szobám, ahová rajtam meg néha a kölykökön kívül tilos bárkinek bemennie. Szeretem a zenéket, főleg ami egy kicsit punk-osabb. A fürdőszobában két külön kis fiók van a sminkjeimnek,meg a pipere cuccoknak. Van vagy öt hajvasalóm ami közül mindegyik mást tud. Posztereket gyűjtök és rajzolni szoktam. Mi van még... Ja igen! Van egy teknősöm, Ruby akit szintén nagyon imádok. Igazi kis pitbull. Most kezdődik a tanév, és még alig ismerek valakit az osztályból. Van két fiú akit megismertem de körülbelül ennyi. Kíváncsi vagyok...

Szeptember 01.

Utálom amikor fehér blúzba, fekete kis szoknyába és nyakkendőbe kell bemennünk az évnyitóra! Hülye aki feltalálta. Legszívesebben ugyanebbe felöltöztetném s megkérem hogy álljon ki a melegre háromnegyed órán keresztül! Na mindegy. Legalább utána átöltözhetünk. Ezen gondolkoztam amikor beszálltam apa kocsijába.

- Hát nem irigyellek...-indította be a kocsit apa.- Ilyen melegben ilyet ráadni egy gyerekre.- mondja Ő, miközben ingben és bermudában nyitott ablaknál vezetget.

- Hát én se irigylem magam. Minek kell ilyen kényszerzubbonyt rám aggatni.- kezdtem el húzogatni  a blúzom idegesen.

Apa elröhögte magát, s befordult a suli utcájába. Nem jártam errefelé túl sokat. Nem is gondoltam volna hogy ide fogok járni. Gyorsan történt. De most már itt vagyok és nincs visszaút. Apa leállította a kocsit s mint egy lovag ajtót nyitott nekem. 
- Hölgyem! A gimnázium Önt várja.- esedezett pukedlizás közben.
- Ezt ne erőltessük, kérlek.- néztem rá könyörögve.
- Nem tudom értelmezni a válaszát, Milady.- hajolt meg ismét előttem.
- Tudod mit? Menjünk be.- s elindultam választ nem kapva az ajtó felé. Bevallom nem volt túl kényelmes, kötözött sonka állapotban sétálgatni.
Miután apa beért engem, sóhajtottam egy nagyot. MIndjárt elkezdődik az életem egy újabb szakasza. Lecsekkoltam a hajam meg a sminkem, a suli ajtajának pici üvegén. Mellesleg sötét barna hajú vagyok, és jég kék szemű. Sminkkel jól bánok, mások szerint mintha lefejeltem volna a sminktáskámat. De nekem tetszik, és ez a lényeg. Miután úgy véltem minden stimmel, beléptem a suliba. Szép hely. Nem nevezném modernnek, de nem is egy nagy csődtömeg. Egyből egy enyhe kis dugóba keveredtünk, de sikerült átverekedni magunkat a tömegen az udvarra. A gimi udvara kicsi, vizont tele van padokkal. Néhány fedett, a többi azonban fedetlen. Gondolom esőnél ezekért mennek a harcok. Körülnéztem s kerestem a 9.g-t. A jövendőbeli osztályfőnökök táblával a kezükben áldogáltak a nekik felállított emelvényeken. Kerestem a szememmel, s meg is találtam. Jobbról a második pódium volt a "miénk". Elköszöntem apától, addigra, ameddig oda nem sétálok ő meg be nem megy a többi szülő felé. Éppen arra baktattam, fekete kis topánkámban amikor az egyik "ismerősnek" mondható fiú elkezdett integetni. Michael Lober-nek hívják. Barna hajú barna szemű, helyesnek titulálható fiú. Nem mellesleg nagyon kedves is.
- Sziaa! Hogy telt el a nyár vége?- nézett rám örömteli, őszinte mosollyal.
- Uh, ne is mond!- temettem a kezembe az arcom.- Rágörcsöltem az egész suli kezdésre.- néztem végül ki a tenyeremből.
- Hát egy kicsit én is izgultam!- vallotta őszintén.- De azzal nyugtatgattam magamat, hogy legalább van akit ismerek.- röhögött utána.
Nem bírtam megállni, én is elmosolyodtam.
- Kiket ismersz még?
- Háát...rajtad kívül még négy embert, de őket sem annyira, hogy barátnak nevezhessem őket.-mosolyodott el.
Megértem. Én sem fogadok be mindenkit azonnal a köreimbe. Beszélgettünk volna tovább, ha nem kezdődött volna el a tanév nyitó ünnepség.
Háromnegyed órán keresztül hallgattuk, a cseppet sem érdekes beszédét Mrs. Perton- nak. Időközben megjött a többi
-... S ezennel megkezdem, az újabb csodálatos tanévet!- kiáltotta a mikrofonba.
Nem tudom mit vár, őrjöngést, esetleg tapsvihart, de konkrétan mindenki kussban maradt. A tanárok lökdösődésük miatt kezdtünk el gyökér módra tapsolni. Az igazgatónak végre valami elfogadás tükröződött az arcáról így abbahagyhattuk.
- Minden osztály felmehet a termébe!- közölte velünk.
S elkezdődött a tanév...