Sziasztok!
Elképzelésem lett arról, hogy mi lenne ha indítanék még egy blogot. Szeretek írni ezért már szinte eldőlt, de azért eltoltam. Addig ameddig el nem jutottam odáig, hogy most jött el az ideje. Azért választottam ezt a témát, mivel mostanában előkerült folytonosan ez a szó. Bevallom őszintén, nekem nagyon tetszik az emo stílus! Elborult egy világ de nagyon érdekes is (ha ezt egy emo-s fiú/lány olvassa nem sértés!) A gondolataik, a kinézetük s minden egyéb. Remélem tetszeni fog, s mentségemre legyen, nem szándékozom senki lelkét megbántani!!
Olvassátok élvezettel, s sok szeretettel! :)
A nevem Lilly Tifany Scooter. 15 éves vagyok, (majdnem) gimis. Soha nem írtam még naplót, maximum ilyen béna filmekben láttam ilyet. De mindegy. Azt sem értem miért írok magamról egy könyvbe amit, úgyse fog elolvasni senki hiszen NAPLÓ de ez is mindegy. Van egy öcsém meg egy húgom Ceila és Horus. Nagyon szeretem őket, de persze folyton húzom az agyukat. Anya és apa jól megvannak ahhoz képest hogy elváltak, de lehet hogy ez csak álca az igazi érzelmeikre. Még csak 9 éves voltam amikor elváltak, s ezt ki nem mondanám, de nagyon megviselt. Fájt ugyan de azért túléltem. A kicsikkel anya épp akkor volt terhes, szóval együtt maradtunk. Van egy közepesnek mondható szobám, ahová rajtam meg néha a kölykökön kívül tilos bárkinek bemennie. Szeretem a zenéket, főleg ami egy kicsit punk-osabb. A fürdőszobában két külön kis fiók van a sminkjeimnek,meg a pipere cuccoknak. Van vagy öt hajvasalóm ami közül mindegyik mást tud. Posztereket gyűjtök és rajzolni szoktam. Mi van még... Ja igen! Van egy teknősöm, Ruby akit szintén nagyon imádok. Igazi kis pitbull. Most kezdődik a tanév, és még alig ismerek valakit az osztályból. Van két fiú akit megismertem de körülbelül ennyi. Kíváncsi vagyok...
Szeptember 01.
Utálom amikor fehér blúzba, fekete kis szoknyába és nyakkendőbe kell bemennünk az évnyitóra! Hülye aki feltalálta. Legszívesebben ugyanebbe felöltöztetném s megkérem hogy álljon ki a melegre háromnegyed órán keresztül! Na mindegy. Legalább utána átöltözhetünk. Ezen gondolkoztam amikor beszálltam apa kocsijába.
- Hát nem irigyellek...-indította be a kocsit apa.- Ilyen melegben ilyet ráadni egy gyerekre.- mondja Ő, miközben ingben és bermudában nyitott ablaknál vezetget.
- Hát én se irigylem magam. Minek kell ilyen kényszerzubbonyt rám aggatni.- kezdtem el húzogatni a blúzom idegesen.
Apa elröhögte magát, s befordult a suli utcájába. Nem jártam errefelé túl sokat. Nem is gondoltam volna hogy ide fogok járni. Gyorsan történt. De most már itt vagyok és nincs visszaút. Apa leállította a kocsit s mint egy lovag ajtót nyitott nekem.
- Hölgyem! A gimnázium Önt várja.- esedezett pukedlizás közben.
- Ezt ne erőltessük, kérlek.- néztem rá könyörögve.
- Nem tudom értelmezni a válaszát, Milady.- hajolt meg ismét előttem.
- Tudod mit? Menjünk be.- s elindultam választ nem kapva az ajtó felé. Bevallom nem volt túl kényelmes, kötözött sonka állapotban sétálgatni.
Miután apa beért engem, sóhajtottam egy nagyot. MIndjárt elkezdődik az életem egy újabb szakasza. Lecsekkoltam a hajam meg a sminkem, a suli ajtajának pici üvegén. Mellesleg sötét barna hajú vagyok, és jég kék szemű. Sminkkel jól bánok, mások szerint mintha lefejeltem volna a sminktáskámat. De nekem tetszik, és ez a lényeg. Miután úgy véltem minden stimmel, beléptem a suliba. Szép hely. Nem nevezném modernnek, de nem is egy nagy csődtömeg. Egyből egy enyhe kis dugóba keveredtünk, de sikerült átverekedni magunkat a tömegen az udvarra. A gimi udvara kicsi, vizont tele van padokkal. Néhány fedett, a többi azonban fedetlen. Gondolom esőnél ezekért mennek a harcok. Körülnéztem s kerestem a 9.g-t. A jövendőbeli osztályfőnökök táblával a kezükben áldogáltak a nekik felállított emelvényeken. Kerestem a szememmel, s meg is találtam. Jobbról a második pódium volt a "miénk". Elköszöntem apától, addigra, ameddig oda nem sétálok ő meg be nem megy a többi szülő felé. Éppen arra baktattam, fekete kis topánkámban amikor az egyik "ismerősnek" mondható fiú elkezdett integetni. Michael Lober-nek hívják. Barna hajú barna szemű, helyesnek titulálható fiú. Nem mellesleg nagyon kedves is.
- Sziaa! Hogy telt el a nyár vége?- nézett rám örömteli, őszinte mosollyal.
- Uh, ne is mond!- temettem a kezembe az arcom.- Rágörcsöltem az egész suli kezdésre.- néztem végül ki a tenyeremből.
- Hát egy kicsit én is izgultam!- vallotta őszintén.- De azzal nyugtatgattam magamat, hogy legalább van akit ismerek.- röhögött utána.
Nem bírtam megállni, én is elmosolyodtam.
- Kiket ismersz még?
- Háát...rajtad kívül még négy embert, de őket sem annyira, hogy barátnak nevezhessem őket.-mosolyodott el.
Megértem. Én sem fogadok be mindenkit azonnal a köreimbe. Beszélgettünk volna tovább, ha nem kezdődött volna el a tanév nyitó ünnepség.
Háromnegyed órán keresztül hallgattuk, a cseppet sem érdekes beszédét Mrs. Perton- nak. Időközben megjött a többi
-... S ezennel megkezdem, az újabb csodálatos tanévet!- kiáltotta a mikrofonba.
Nem tudom mit vár, őrjöngést, esetleg tapsvihart, de konkrétan mindenki kussban maradt. A tanárok lökdösődésük miatt kezdtünk el gyökér módra tapsolni. Az igazgatónak végre valami elfogadás tükröződött az arcáról így abbahagyhattuk.
- Minden osztály felmehet a termébe!- közölte velünk.
S elkezdődött a tanév...
- Hölgyem! A gimnázium Önt várja.- esedezett pukedlizás közben.
- Ezt ne erőltessük, kérlek.- néztem rá könyörögve.
- Nem tudom értelmezni a válaszát, Milady.- hajolt meg ismét előttem.
- Tudod mit? Menjünk be.- s elindultam választ nem kapva az ajtó felé. Bevallom nem volt túl kényelmes, kötözött sonka állapotban sétálgatni.
Miután apa beért engem, sóhajtottam egy nagyot. MIndjárt elkezdődik az életem egy újabb szakasza. Lecsekkoltam a hajam meg a sminkem, a suli ajtajának pici üvegén. Mellesleg sötét barna hajú vagyok, és jég kék szemű. Sminkkel jól bánok, mások szerint mintha lefejeltem volna a sminktáskámat. De nekem tetszik, és ez a lényeg. Miután úgy véltem minden stimmel, beléptem a suliba. Szép hely. Nem nevezném modernnek, de nem is egy nagy csődtömeg. Egyből egy enyhe kis dugóba keveredtünk, de sikerült átverekedni magunkat a tömegen az udvarra. A gimi udvara kicsi, vizont tele van padokkal. Néhány fedett, a többi azonban fedetlen. Gondolom esőnél ezekért mennek a harcok. Körülnéztem s kerestem a 9.g-t. A jövendőbeli osztályfőnökök táblával a kezükben áldogáltak a nekik felállított emelvényeken. Kerestem a szememmel, s meg is találtam. Jobbról a második pódium volt a "miénk". Elköszöntem apától, addigra, ameddig oda nem sétálok ő meg be nem megy a többi szülő felé. Éppen arra baktattam, fekete kis topánkámban amikor az egyik "ismerősnek" mondható fiú elkezdett integetni. Michael Lober-nek hívják. Barna hajú barna szemű, helyesnek titulálható fiú. Nem mellesleg nagyon kedves is.
- Sziaa! Hogy telt el a nyár vége?- nézett rám örömteli, őszinte mosollyal.
- Uh, ne is mond!- temettem a kezembe az arcom.- Rágörcsöltem az egész suli kezdésre.- néztem végül ki a tenyeremből.
- Hát egy kicsit én is izgultam!- vallotta őszintén.- De azzal nyugtatgattam magamat, hogy legalább van akit ismerek.- röhögött utána.
Nem bírtam megállni, én is elmosolyodtam.
- Kiket ismersz még?
- Háát...rajtad kívül még négy embert, de őket sem annyira, hogy barátnak nevezhessem őket.-mosolyodott el.
Megértem. Én sem fogadok be mindenkit azonnal a köreimbe. Beszélgettünk volna tovább, ha nem kezdődött volna el a tanév nyitó ünnepség.
Háromnegyed órán keresztül hallgattuk, a cseppet sem érdekes beszédét Mrs. Perton- nak. Időközben megjött a többi
-... S ezennel megkezdem, az újabb csodálatos tanévet!- kiáltotta a mikrofonba.
Nem tudom mit vár, őrjöngést, esetleg tapsvihart, de konkrétan mindenki kussban maradt. A tanárok lökdösődésük miatt kezdtünk el gyökér módra tapsolni. Az igazgatónak végre valami elfogadás tükröződött az arcáról így abbahagyhattuk.
- Minden osztály felmehet a termébe!- közölte velünk.
S elkezdődött a tanév...
