Első tanítás.....

Szeptember 02.

Este nem nagyon tudtam elaludni, de sikerült még épp hogy időben. Ezért is van az hogy reggel nem hulla fáradtan, hanem kicsit hullaként keltem. Miután meg reggeliztem pizsiben elkezdtem a készülődést. Először a sminkkel kezdtem majd miután sikerült az a hisztis egy perc ami elkerülhetetlen, belenyúltam a szemembe a spirállal, s mind ezek után könnyes puffadt szemmel belenéztem a tükörbe, elég vicces volt.

Befejeztem aztán pedig felöltöztem. Fekete sport melltartóra felvettem egy rózsaszín kosaras trikót, fekete szakított háromnegyedes nadrággal, és fekete rövid szárú tornacipővel, egy-két fekete szegecses karkötő és arany nyaklánc amit nagyon szeretek meg bizsuk. Ja és egy halálfejes csatt a hajamban. Megfésülködtem és boldogan oda mentem apuékhoz. Indulásra készen vettem föl a földről a táskám ami tele volt aggatva kulcstartókkal. Apa kereste a kulcsot, anya valamit keresett a kicsik pedig fáradtan lézengtek a konyhában. Amikor apa meglátta hogy készenállva állok az ajtóban, előkapta a kulcsot az étkező asztalról, leakasztotta a kabátját és elindulhattunk. Végre. 

Beszálltam a kocsiba, és elindultunk a suli felé. Unottan, de görccsel a gyomromban vártam hogy odaérjünk. Mikor megérkeztünk adtam apának egy puszit és kiszálltam a kocsiból. Kivettem a táskám. Vettem egy nagy levegőt, és elindultam a suli felé. Nem ismertem nagyon senkit úgyhogy csak bementem, köszöntem a portásnak, majd beléptem az aulába. Szép nagy térről volt szó, sokan elfértünk benne. Voltak padok és egy-két kósza asztal is. Mivel itt sem találkoztam ismerős arccal, elindultam a lépcső felé. Gondoltam én. Egy kéz ragadta meg a vállamat gyengéden. Megpördültem és Michaellel találtam szembe magam. Kedvesen mosolygott rám amikor üdvözölt.
- Szia! Már nem is köszönsz így első héten?- mosolygott huncut szemekkel.
- Ja nem-mosolyodtam el én is- nem vettelek észre.
- Értem, akkor jó!
Beszélgettünk még egy kicsit, aztán elindultam fölfelé. Elég fárasztó a lépcsőn felmászni kora reggel 7:50-kor. Főleg azért mert a nyár miatt csomó cukros izét ettem és emiatt eltunyultam. De szerintem minden gyerek így van ezzel. Na mindegy majd összeszedem magam (valamikor...).

Megláttam a termünket és nagy erőt véve magamon, bementem. Nyüzsgés volt bent, mindenki beszélgetett valakivel. Persze volt olyan is aki csak ült és pihent a reggeli fáradtságtól a padra dőlve. Leültem a helyemre és körbenéztem. Nem volt mindenki bent úgyhogy még félig üres volt a termünk. Michael is felért 7:55-kor, éppen a jelző csengő előtt. Amikor elhaladt a padom mellett lerakott egy mignont elém. Meglepődve néztem a süteményt. Citromos volt, tele cukormázzal. Az illata is nagyon finom volt. Hátra néztem mielőtt még túl messze került volna tőlem. Amikor megszólaltam megállt.
- Köszi!- mosolyogtam halványan.
- Nincs mit.
- De miért kaptam?
- Ez volt az utolsó a büfében, én nem szeretem úgyhogy neked adom.
- Ó.-néztem a sütire. - Köszi.
- Szívesen.
Mivel már csak pár perc volt hátra nem kezdtem bele, viszont ahogy ott állt, megkívántam. Elővettem a felszerelésem meg a tolltartómat. Sima, egyszerű rózsaszínű tolltartóm volt, teletömve mindenfélével. Ecset,   filc-ecset, filcek, tűfilcek, ceruzák. Mindenféle rajzeszköz amit én szeretek használni. Már mindenki beért a terembe, amikor Mrs. Fielder percre pontosan betoppant a terembe. Mrs. Fielder az irodalom tanárom. Szőke hajában látható pár őszes tincs, de kifejezetten jól áll neki. Nem láttam korábban úgyhogy nem tudom mihez viszonyítani, de biztos vagyok benne hogy mindig is szép nő volt. Elég magas volt magassarkú nélkül is, ennek ellenére azonban most abban jött be. Elit ruhákban járt, biztos sosem hagyja el magát egy pillanatra se.
- Jó napot kívánok!-kezdte.- Anna Fielder vagyok, Önöknek Mrs. Fielder vagy Tanárnő. Tegyék ki a névtáblájukat, és kezdjük is akkor el az órát.
Mindenki kirakta a táblácskáját, ahogy kérte, és el is kezdtük a szépirodalmat.
Véget ért az óra, és majd meg pusztultam azért a mignonért amit Michael nekem adott. Egyből rávetettem magam.  Sally ( a lány aki mellettem ült) felállt miközben megszólított.

- Hű, nagyon éhes lehettél!-mosolygott kedvesen. Felnéztem, és akkor vettem észre hogy be is faltam a felét.

- Ne is mond!- egyenesedtem fel. - Amióta elém rakták azóta nyáladzok érte!- mosolyodtam el.
- Azt megértem!- röhögött fel, majd nézett le rám. - Ezt én is nagyon szeretem. 
- Oh, akkor kérsz belőle?- tartottam felé a már félig megevett, kicsit nyálas roppant gusztusos mignont. :)...
- Nem kérek köszi.- utasította vissza kedvesen. Jó persze én is megértem. Én se kértem volna belőle az tuti.
- Nem jössz ki az udvarra? Mindenki kint van már szinte.- bökött az ajtó felé.
Tényleg kint volt mindenki, legalábbis a teremből kimentek. Nem szerettem volna egyedül bent maradni.
- Jó menjünk!- tápászkodtam ki a padomból. - Te sok mindenkit ismersz?-kérdeztem miközben kiléptünk az ajtón. A hosszú folyosón baktatva elértük a lépcsőt, és lementünk. Lefele könnyebb volt az út mint felfele, de az szerintem szinte mindenkivel így van. Fölfele mindig nehezebb mint lefele.
- Amugy...mi is a neved?- kérdezte pillantásokkal. Nem mert rám nézni, valószínű cikinek tartotta megkérdezni. Nem lepett meg a kérdése, egy új osztály vagyunk nem várhatjuk el mindenkitől hogy tudják a nevünket.
- Lilly!
- Jaa tényleg..- könnyebült meg, hogy nem vettem rossz néven. Rám nézett hálával.
Az udvar ajtajához értünk. Sötét barna nagy faajtók voltak. Mikor kitoltuk őket nyikorogtak egy kicsit, de végül kijutottunk az udvarra. 
Hú...hát rengetegen voltunk! Voltak felsőbb évesek, egyel felettünk lévők, évfolyam társak és alsóbb évesek egyaránt. A fiúk nagyobb évfolyamosokhoz csapódtak, a lányok az évfolyamon belül akadtak még több barátnőre - illetve barátra akadtak (valakinek már is fiúja van!!)- a többiek pedig innen onnan barátkoztak. Mi oda mentünk egy vörös hajú lányhoz. Elbeszélgettünk majd vissza mentünk a terembe. 
Az irodalmat matek követte, majd két angol és egy infó. Aztán tesi. A bemutatkozás után bemelegítés és aztán játék mivel első nap még nem akart minket szétszivatni. Azt mondta "minek, úgy is itt van még az egész év". Komolyan mondom kezd egyre több kedvem lenni a mindennapi tesiórákhoz!...
Miután annak is vége lett haza mehettünk. Elköszöntem Sallytől és elindultam volna hazafele amikor Michael odajött.
- Merre mész?
- Arra.-mutattam a kereszteződés felé.
- Akkor jó egy darabig veled megyek.- mosolygott.
- Oké.- indultunk el egyszerre  a megbeszélt út felé.
egy kis idő elteltével megszólalt.
- Milyen volt az első nap?
- Hát...-kezdtem.- Nekem tetszett. 
- Barátkoztál valakivel?
- Aha egy Sally nevű lánnyal meg egy vörös hajjal akinek azt hiszem Clarisse a neve de nem tudom...-gondolkodtam el egy percre.
- Igen Clarisse!- röhögött fel. - Tényleg jófej, és Sally aranyos de még nem beszélgettem vele.-mosolygott.
- Igen aranyos.-röhögtem én is.
- Nekem is jó napom volt. Na mindegy majd beszélünk itt le kell kanyarodnom. Szia!- adott egy ölelést majd befodult.

Mikor haza értem köszöntem anyuéknak meg a  kicsiknek, aztán levágtam a cuccaimat a szobámba és elterültem az ágyamon. Körül néztem a közösségimen. Egyre többen jelöltek már be. Gépeztem egy kicsit majd rajzolgattam. Vacsora után elköszöntem mindenkitől és elmentem aludni.